Kéz

Miért félek a fogorvostól?

Ki az, aki nem fél a fogorvostól? Az, aki még soha nem járt fogorvosnál, vagy keresztapám, aki fogmosás közben alszik. Az öregek otthonában ugyanis úgy van az esti fogmosás, hogy összeszedik a fogakat és megmossák.

Én nem régiben voltam fogásznál és már a váróban rettegtem. Nagyon félek, még jó hogy ott az a sok játék, legó, meg építőkocka, mert azzal lekötöd magad. Nem mutatom, hogy rettegek, csak játszom, aki ismer, az tudja, hogy azért legózom, mert félek. Ezért megyek egyedül…

Elmesélem, hogy miért félek, több okból tevődik össze a dolog. A legelső a gyermekkori trauma. 7 éves koromban elvittek az iskolai fogorvoshoz, csoportosan mentünk. Tudtam, hogy nekem nem lehet bajom, hiszen jók a fogaim. Aztán már utólag rájöttem, hogy ez nem számított, a debreceni klinika egy gyakorló klinika volt. A gyakorló szón van a hangsúly. És hogy lehet gyakorolni? Úgy, hogy hiszékeny „hülyegyerekeknek” kifúrják minél több fogát. Nekem azon a fogászati kezelésen érzéstelenítés nélkül 18 fogamat kifúrták. Azért annyit, mert annyi volt a számban, kérdezték is, hogy hol a többi fogam, mondtam, hogy a napokban kiestek az első tejfogaim, izgatottan érdeklődtek, hogy nincsenek-e itt, mert azokat is kifúrnák. Gondolták, ha anyámék panaszkodnak, hogy mi lett a gyerek fogsorával, majd azt hazudják, hogy a kövér kisgyereknek elromlott a foga a sok cukortól. Hiszen tényleg kövér voltam, ugyanannyi kiló, mint most, csak 145 cm magas. Jöttek a fogorvosok, egy évfolyam bukott meg rajtam. Ráadásul első éves hallgatók, akiknek 90 százaléka csak kipróbálta, hogy tetszik –e neki a fogorvosi pálya. Ott ültem,  sírtam, 18 kifúrt foggal. Olyanok voltak a fogaim, mint most keresztapámnak. Ha pörköltet eszik, neki 4-5 falatig nem megy étel a gyomrába, mert annyi kell hogy eltömítődjenek a lyukak a fogaiban.

Ott ülök 18 kifúrt foggal, ekkor jött betömni egy diák a lyukakat. Amikor megjelent akkor végleg kialakult bennem a rettegés, egy külföldi diák volt, egy afrikai. Hatalmas darab, akinek a mutatóujja nem fért be a számba, ráadásul a 80-as évek elején járunk, én még élőben nem találkoztam afrikai emberrel. Utoljára egy kosztümös filmben láttam afrikai férfit, de ott ostorral vertek, és hajón evezett, majd őrjöngve kiszabadult, és a vasbilincsével kiverte a hajóskapitány összes fogát. Meg voltam győződve, hogy ez az orvos az az ember a filmből. Egy kicsit rettegtem. Mind a 18 fogamat betömte amalgámmal, szerintem berakott vagy 3 kilót az arcomba. Több fém volt bennem, mint a terminátorban. Ha nem vagyok ilyen kis masszív gyerek, akkor lehúzza fejemet a földig, ráadásul úgy néztem ki, mint a James Bond filmben a vasfogú, aki ketté tudott  harapni egy acélhuzalt. Ráadásul a 3kg amalgám tömés és a szám ph értéke miatt a fejem galvánelemmé változott. Mindig olyan érzésem volt mintha pont megnyalnék egy 9 voltos elemet. Éjszaka, ha hirtelen nyitottam ki a számat, akkor ívet húzott és szikrázott a fogsorom. Amikor ettem akkor úgy kopogott, mintha egy kolomp lenne a számban. De nagy attrakció volt utána az iskolában, hogy ketté tudtam harapni egy diót, vagy az iskolapad lábába sormintát tudtam harapni. Így vártam, hogy az összes tejfogam, akarom mondani amalgám fogam kihulljon.  Amikor elkezdődött a hullás, anyáméknál a kieső fogaim több járólapot is összetörtek.

Aztán sokáig nem mentem fogorvoshoz, ez abból is látszott, hogy amikor végre találtam egy megbízható fogorvost, akkor már voltak olyan fogaim, amit csak 17 kezeléssel tudott megmenteni. Jó, mondjuk az egy tejfog volt, de gondolhatjátok, hogy a gyerekkori dolgok miatt, hogy megbecsültem minden fogamat. Amúgy, minden fogam eredeti, legalábbis a gyökere. Elmentem a fogorvoshoz, ahol nagyon körültekintő voltam, mindig vittem valami kis ajándékot, hogy meglegyen irányából az őszinte szeretet. Mindig megbeszéltem a párommal, hogy az érkezésem után hívjon fel, és ha úgy látom, hogy nincs jókedvében az orvos, akkor beleszóltam:  „ne mondd, máris rohanok”.

 A lényeg, hogy a fogorvos felragasztott egy koronát a 17-szer kezelt fogamra, majd annyit kért, hogy harapjak rá ahogy csak bírok. Kérdeztem, hogy teljes erőből? Mondta, hogy igen.  Lehet, hogy az én harapásom nagyobb, mint az átlagé, de betartva a teljes erőből harapást, erőlködés közben két hatalmas reccsenést hallottunk a fogorvossal. Mondta, hogy óvatosan nyissam ki a számat. Eltört a korona és a másik oldalon két,  a vizsgálat előtt még teljesen ép fogam. Mondta, hogy ilyet még nem látott. Majd belekezdett a romok eltávolításába, ugyanis a hátsó fogamon a korona porcelán része ugyan felrobbant, de a fém alátét precízen ráragadt a fogamra, amit egy brutális szerkezettel vesznek le. Egy kampót beleakasztanak a korona szélébe, és 25 dekás vagyis negyed kilós súlyt egy rugó segítségével fellőnek a levegőbe, ami megpróbálja lecibálni a koronát. Gondolom, nem túl gyakori a korona felrobbanás és a korona fém felragadása, mert valahogy éreztem, hogy a korona leszedő szerkezet az elmúlt 150 évben nem sokat fejlődött, hiszen nem volt rá szükség. Végül megúsztam, felújították a fogaimat.

Na most ilyen élményekkel elmegyek egy ártatlan kis fogszuvasodással a fogorvoshoz. Éppen játszom az építőkockával amikor szólítanak  „Orosz György”. Bemegyek, már nem tetszik a fogorvosi rendelő sem, a fogorvos szája előtt van egy szájmaszk, ennek szerintem több oka is van. Az egyik, hogy amikor felnyitják a fogadat, vagyis fúrnak rá egy lyukat, az olyan, mint amikor a piramisokban kinyitnak egy sírkamrát… bár talán a fáraók jobban vannak tartósítva. A másik ok szerintem, hogy a fogorvos röhög rajtad amikor kínoz és nem akarja, hogy lásd a mosolyát. Beülsz a székbe, ahol rád tesznek egy nylont, olyat, mint amilyet a maffiás filmekben szoktak, hogy a véred ne kenje össze a bútorokat. Jön a fogorvos, és ami csak létezik, hideg levegő, hideg víz, savas víz belefújja  a fájós fogadba, hogy kipróbálja, valóban fáj –e. Újból és újból, gondolom, amíg ki nem elégül. Ezután elküldenek röntgenre, ahol már majdnem sírsz, mert a műanyagot a szádba képtelenség úgy belerakni, hogy az a röntgenesnek megfelelő legyen. Végül csinálnak egy elmosódott képet, mert máshogy nem lehet, engem le is hülyéztek.

Ekkor megkapod az érzéstelenítőt, amitől felpörögsz, és baromi bátor leszel, viccelődsz... Én a legszívesebben altatásban végeztetném ezt az egészet, de az az igazság, hogy egy internetre feltöltött videón láttam, hogy milyen mocskos dolgokat művelt egy fogorvosnő a betegével  Amerikában. Azóta még jobban akarom ezt az altatásos dolgot, tudom, hogy úgyse emlékeznék rá, hogy mi történt, de lehet, hogy halálomkor, amikor lepereg előttem az életem meglátom az utolsó pillanatban, hogy mit csinált velem a Béla bácsi.  

A lényeg, ott ülök a székben, szétfeszítve a szám, megy a nyálszívó, nyelvemmel néha befogom, hogy különleges hangokat csikarjak ki belőle, elképzelem, hogy Jabba vagyok a csillagok háborújából, aki visszaszívja a nyálát. Ekkor újból elfog a rettegés, mert ránézek a fúrófejekre, van köztük 3-4 hatalmas felx korongszerű fúrófej, egyszer elmagyarázták, hogy a fúrófejek közt vannak drága gyémánt minőségűek, és fémből készültek. Azokkal a nagy korongokkal fát lehetne vágni, szerintem soha nem használják csak rémisztgetésre vannak ott, hogy rettegjek. Gondolom, beleteszik a készletbe, mint a színes ceruza készletbe a fehéret. Fúrja a fogam az orvos, én rettegek, szörcsögök, egyszer csak azt mondja az orvos „HOPPÁ”. Kérdezem, hogy mi történ, nem pont így, hanem valahogy így  „miööötént?” Azt mondja semmi, de hallottam hogy odasúgja az asszisztensnek: „ Julika, valahova leesett a fúróhegy.” Persze én hallottam és megkérdeztem,  „dehooááá?”(dehova?). Ebben a pillanatban lenyeltem valamit. Megijedtem, de nem szóltam, mert féltem, hogy a drága gyémánt hegyet nyeltem le. Azt mondja az orvos, nyugodjak meg a földre esett. Gondoltam: persze, most nyeltem le. Soha többet nem tudok hinni orvosnak.

Végül hazamentem, azzal a gondolattal, hogy bennem van a hegy. Gondoltam úgy jártam, mint gyerekkoromban, amikor fej vagy írásost játszottam, és ahogy felnéztem, az ötforintos belesett a számba és lenyeltem. Apámék ki voltak akadva, ráadásul azon a héten nem 20, hanem 15 forint zsebpénzt kaptam, apám azt mondta, hogy igazából meg sem büntetett, mert most is 20 forint van nálam. Elmentünk orvoshoz, aki elmondta, hogy nincs nagy baj, de figyeljük, hogy távozott-e a pénz. Apám gyártott hozzá szerszámokat, és minden nap vizsgáltuk, hogy távozott –e belőlem a pénz. Én voltam a kis nyerőgépe, a kis félkarú rablója. Látni kellett volna apám izgatott arcát, amikor meglett az ötforintos: Ezen kívül akkor láttam így örülni, amikor 12 találata volt a totón. Ennek az öt forintnak úgy megörült, hogy még vagy két hétig vizsgálgatta, ki tudja.

A lényeg másnap mi is megtaláltuk a fúróhegyet, de nem mertem visszavinni további használatra. Amúgy benne volt az ingzsebemben. Valószínűleg a fogorvosnál beleesett.



Megosztás

Partnereink